Játékos kirakós

A játékos meghallgatás nálunk inkább apa erőssége de azért én is igyekszem. Marcinak nagyon rossz kedve volt, mint mostanában sokszor, és semmi nem tetszett neki, mindent elutasított és mindenkit piszkált. Valamit szerettünk volna együtt játszani, de ez Marci miatt valahogy sehogysem ment és csak kezdett elmérgesedni a helyzet, nőtt az ingerültség. Én azt gondoltam, jó lenne, ha már valamin kiborulhatna és végre sírhatna egy nagyot, de ez az alkalom csak nem jött el. Aztán Emil adott ötletet a váltásra.
Emil bolondozni kezdett és a láttam, hogy ez tetszik Marcinak is, így én is bevetettem a viccesebb formám (ha-ha). Kirakósozni kezdtünk valahogy és amint Marci összerakott két elemet én elkezdtem csodálni: „Na ne! Ezt hogyan? Te tudtad, hogy ez oda kell! Te tényleg tudtad!” mindezt borzasztó nagy, kissé eltúlzott ámulattal és nagy pacsizásokkal egybekötve. Ezt amúgy is szoktuk csinálni, de nem ilyen túlzott lelkesedéssel adom elő egyébként. Amikor elkezdett nevetni, már éreztem hogy jó úton vagyok és persze folytattam. Talán két képet is kiraktunk ezzel a lelkesedéssel és láss csodát, a sötét felhők elvonultak!

Ildi