Egyik reggel nagyon nehezen indult az öltözködés. A pizsamából vetkőzés még sima ügy volt, de a lánykám egy szál bugyiban flangált a lakásban, és nem volt nyári hőség.
Mivel náthás-téli nyavalyás idő van, nagyon szerettem volna, hogy minél hamarabb felöltözzön. Neki pedig mindig akadt valami kifogása: nem tetszik a szoknya, a harisnya, a pulcsi, nem jó - nem jó - nem jó, semmi se jó. Próbáltam a ruhákat kicserélni, próbáltam az öltözködést minden módon elősegíteni, de így sem volt jó.
Tudtam, hogy itt más a gond, ez így nem orvosolható. Így azt mondtam, hogy "jaj, hát ahol nincs ruha, oda ragadnak a puszik". És már sorra puszilgattam is mindenhol, ahol értem. Látszatból ellenkezett, de nagyon élvezte. Aztán elkezdett öltözni, hogy megakadályozza a többi puszit, mert ahol ruha van, oda nem adok. Végül nagy nevetgélés és részemről nagy sajnálkozás közepette, hogy már nincs hova puszit adjak, felöltözött a gyerek azon a reggelen is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése