Egyik nap sok feszültség volt bennem tennivalók, emberekkel való beszélgetések, félreértések és félrekommunikálások miatt, ami kihatott a gyerekekkel való együttlétemre is. Pattantam minden apróságra, én is kötözködtem, éreztem, hogy ez nem jó.
Szerencsére aznapra esett a meghallgatópárommal egy beszélgetés, amire tudtunk bőven időt szánni. Elmondhattam a konfliktusaimat, a mélyére áshattam annak, hogy miből is erednek igazán ezek a rossz érzések, jól kikiabáltam és kisírtam magam, a végén pedig (fizikailag is) leráztam magamról az egész feszültséget. Még nevettünk párat a meghallgatópárommal, és a búcsúzás után annyira felszabadult és jókedvű voltam.
A délelőtt még bosszantónak tartott apróságokat délután már nevetve, mosolyogva fogadtam a gyerekeimtől, és sokkal jobbat is játszottunk együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése