Elindulni
valahova a gyerekekkel kész katasztrófa. Valamiért teljesen
felbolydulnak, nem öltöznek, rohangálnak, én meg egyre idegesebb leszek,
ha olyan helyre megyünk, ami nekik fontos, akkor azért, ha meg nekem
kell időre mennem valahova, akkor meg azért. A vége legtöbbször az, hogy
kiabálok. De egyik alkalommal valahogy beugrott a Játékos nevelés c.
könyvből, amikor Larry-nek hasonló problémája volt a kislányával, akkor
egy babát kezdett el beszéltetni, hogy ez a gyerek nem is tud felöltözni
és hasonlók, mire a kislány nevetve felöltözött. Éppen ott volt egy
baba, felvettem és elkezdte nekem magyarázni, hogy mégis hogy várhatok
el a gyerekektől ilyen nehéz dolgot, hogy egyedül öltözzenek, nem tudnak
még ők ilyet csinálni, stb. Nem is gondoltam, hogy ilyen hatásos lesz,
de a gyerekek azonnal nevetni és öltözni kezdtek, és amikor a baba
elhallgatott, kérték, hogy folytassam. Ez nem volt könnyű, mert az az
igazság, hogy még én sem voltam felöltözve (khm, hát igen, talán volt
kitől tanulniuk), de a show-nak mennie kellett tovább, úgyhogy valahogy
megoldottam. Mikor végre készen álltunk az indulásra, mindketten
megölelgették a babát, és magukkal akarták hozni (el is hozták). Hát,
nem mondom, hogy sokkal gyorsabban elkészültünk, mint máskor, de
legalább jó hangulatban telt ez a fél óra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése