
Páros meghallgatásban arról kezdtem el mesélni, hogy mennyire mások a
gyermekeim. Hogy Máté nem annyira ügyes pl. a labdajátékokban, és hogy
mennyire felmérgesíti magát, ha nem megy neki valami. És hogy Zsombor
meg totál az ellentettje, mert neki általában minden sikerül elsőre,
vagy ha nem, akkor sem adja fel, hanem próbálkozik, és csak nagyon
ritkán borul ki, ha nem megy valami. És ha ki is borul, akkor magára
mérges, míg Máté ilyenkor általában mindenkire. És én emiatt nagyon
izgulok, mert féltem Mátét a kudarcoktól, és hogy közéjük áll ez a
dolog, és hogy állandóan versengeni fognak. Zsuzsi hallgatott meg akkor,
és azt kérdezte, hogy mi a legrosszabb, ami történhet. És kapásból
rávágtam, hogy az, hogy rossz testvérek lesznek. Ezen aztán sírtam egy
nagyot, közben meg persze előjött, hogy nekem nem volt tesóm, és hogy ez
mennyire rossz, és hogy mennyire tudok haragudni, ha azt látom, emberek
nem beszélnek a tesójukkal valami hülyeség miatt. És hogy én azt
szeretném, ha jó tesók lennének, ha kiegészítenék egymást. Utána
hazamentem, és azt vettem észre, teljesen máshogy állok a
konfliktusaikhoz. Már nem osztom az észt (na jó, néha igen, de a
meghallgatás utána sokáig nem), nem akarok igazságot tenni. Meg azt is
észrevettem magamon, hogy észreveszem a jó pillanataikat, amikor jól
elvannak, bolondoznak, és azt mindig megjegyzem, és mondom nekik is,
hogy jó így látni őket.
Réka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése