Esti menet - szerepcserével

4 éves kisfiammal szinte minden este küzdelemmel jár a kézmosás, a vacsora, a fürdés. Főleg kezet mosni nem hajlandó, és a vacsorából is gyakran gond van – semmi nem jó neki, amit elé teszünk (olyasmik persze, amiket amúgy máskor szeret). Egyik este elég jó hangulatban játszottunk éppen, amikor hazaért a férjem, és beszéltük, hogy akkor lassan kézmosás, vacsora. Hogy megelőzzem a szokásos dacos ellenkezést, hirtelen ötlettől vezérelve szerepcserés játékba kezdtem: visítottam, hogy nem akarok kezet mosni. A kisfiam rögtön vette a lapot, elég erélyesen próbált engem beparancsolni a fürdőszobába, és amikor nem mentem, a férjemet hívta segítségül. Ketten vonszoltak el kezet mosni (amilyenre egyébként valóban volt már példa sajnos), én végig ellenkeztem, balhéztam, hisztiztem. 

Utána következett, hogy nem megyek vacsorázni, semmi nem jó. A kisfiam türelmesen ajánlgatta nekem az ételeket, hogy mik vannak, nekem semmi nem kellett – ám ő eközben a férjemmel békésen bekanalazta a levesét, szinte észrevétlenül. A kádba is csak úgy szállt be, hogy „na, jó, akkor kivételesen anya fürdik a kicsivel”, de közben onnan is kiszólt néha, hogy mikor megyek be én is fürdeni. Utána gondosan megmosta a fogamat, élvezettel dugdosta a fogkefét a számba, néha talán erélyesebben is tartva a számat és fordítva oda a fejemet a kelleténél – hát, fordítva talán ez is előfordult már vele… Mindeközben észrevétlenül hagyta, hogy én is megmossam az övét.

Legalább egy órán át játszottuk ezt a játékot, nagyon élvezte, és végig nagyon komolyan vette a forgatókönyvet. Azon kívül, hogy szuper hangulatban telt az este, és minden – egyébként problémás – ponton könnyen túljutottunk, még egy előnye volt: görbe tükröt kaphattam önmagamról. A játékbeli anyuka ugyanis igen gyakran hívta apát segítségül "rossz rendőrnek", sőt, még olyan is elhangzott, hogy „ha nem csinálod meg, büntetésből hívom apát”. Mindkettőnknek nagyon tanulságos volt.