Új házba költöztünk, a be- és kipakolás idejére a gyerekek 2 napig a
nagyszülőknél voltak. Amikor késő délután nagyjából készen voltunk,
papáék hozták a gyerekeket az új otthonba, akik elaludtak az autóban,
fel sem ébredtek, ezért lefektették őket az ágyba. Mi még
tettünk-vettünk, egyszer csak hallottuk, hogy Lőrinc (5,5) nagyon sír.
Felébredt és nyilván fogalma sem volt, hogy hol van. Csak azt
hajtogatta, hogy haza akar menni. Hiába mutattuk neki, hogy itt van a
szobája, benne minden ruhája, játéka, ki sem nyitotta a szemét, csak
erősen sírt és kiabálta tovább, hogy haza akar menni.
Régóta vártuk már
ezt a költözést, utáltuk a régi lakást, sokszor voltunk a házban, sokat
beszéltünk róla, nem is gondoltuk, hogy ehhez esetleg negatív érzelmek
is kapcsolódhatnak. De világossá vált, hogy itt semmi más nem fog
segíteni, csak a meghallgatás. Így hát az apukája az ölébe vette, és
felhagyott azzal, hogy bizonygassa, milyen jó lesz itt. A sírás végül
abbamaradt és Lőrinc elment segíteni a nővéreinek kipakolni a cuccaikat.
Másnap már azt mondta, hogy nagyon szeret itt lakni.
Hetekkel később
egy mese kapcsán beszélgettünk arról, hogy mit jelent az, hogy honvágy.
Kérdeztem, hogy mi hiányzik neki a régi lakásból. Ő a régi tévénket
említette, amit réges-rég már ott lecseréltünk, és egy játékot, ami
szintén már elég régen tönkrement.
Villőnél (3,5) kicsit másképpen alakult a
dolog: ott voltam, amikor felébredt, ezért nem ijedt meg, hanem nagy
lelkesedéssel fedezte fel az új szobáját. Este ő is sírt egy nagyot,
hogy haza szeretne menni, de az volt az érzésem, hogy ő most igazából
nem ezen a témán dolgozik, hanem azon, hogy lefekvés előtt nem maradt
ideje játszani egy játékkal, ami Lőrincnél volt. Mintha látta volna,
hogy Lőrincnek milyen jót tett a nagy sírás, gondolta ő is kipróbálja,
és ugyanazt a mondatot hajtogatta, amit tőle hallott, és ugyanabban a
testhelyzetben feküdt az ölemben, ahogy Lőrinctől látta. Ő még napokig
kérdezgette, hogy mikor megyünk már haza, aztán szép lassan ő is
elfogadta az új helyzetet. A tanulság számomra az volt, hogy még a
legpozitívabbnak gondolt változásokkal kapcsolatban is lehetnek negatív
érzéseink, amiknek teret kell adni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése