Kaptunk egy értesítést, miszerint jelentkezzünk a 6 éves korban kötelező
státuszvizsgálatra, és oltásra. Mikor ezt elmondtam Lőrincnek, nagyon
kiakadt, ő nem akar oltást kapni. Tiltakozott, amikor telefonálni
akartam időpontért. Élénken élt bennem Zsuzsi története, hogyan segített Réka lányának bátran végigcsinálni a fogászati kezelést. Elhatároztam, hogy én is ilyen módon fogom Lőrincet felkészíteni az oltásra, és valahogy teljesen biztos voltam magamban és benne is, hogy ez nekünk is menni fog.
Elmondtam Lőrincnek, hogy először a státuszvizsgálatra
megyünk, ott nem lesz semmi fájdalmas, és kicsit később az oltásra,
addig felkészülünk. Ez nem igazán nyugtatta meg, de nem is ez volt a
célom, szerettem volna, ha tud sírni ezen, és nem az oltás előtti
pillanatig húzzuk a dolgot, amikor már nem biztos, hogy lesz idő rá.
Szerencsére nem is kellett sokáig várni, amikor megbeszéltem az
időpontot a védőnővel, teljesen kiborult. nagyon sírt, hogy nem akar
oltást kapni. Ölbe vettem és hallgattam a sírását. Amikor picit
lecsillapodott, elmeséltem neki néhány korábbi esetet, ami valóban
fájdalmas volt, és hogy aztán az is elmúlt és kibírta. Ezen még tovább
sírt, de már nem olyan hevesen.
Másnap elmentünk a védőnőhöz a
státuszvizsgálatra. Ott mondta a védőnő, hogy tulajdonképpen megkaphatná
az oltást, éppen ott van a gyerekorvos. Mondtam, hogy köszönjük, de
most nem szeretnénk, előtte szeretnénk felkészülni. Szerencsére ő ezt
abszolút megértette, és elfogadta. Teltek a napok és időnként elmondtam
Lőrincnek, hogy telefonálni fogok a doktorbácsinak időpontért. Akkor már
nem sírt, csak mondogatta, hogy nem akarja. Csak annyit mondtam, hogy
tudom, hogy nem akarja, de muszáj, és hogy addig sírhat még rajta, ha
gondolja. Ezen nevetett. Mikor megvolt az időpont és ezt elmondtam neki,
már csak nyugtázta. Az oltás előtti napon azt játszotta, hogy oltást ad
be nekem, amitől én persze nagyon féltem, és nem hittem el, hogy nem
fog fájni. Kétszer is megszúrt, mivel előtte elaltatott, és azután jött
az oltás.
Másnap többször elmondtam neki, hogy este megyünk oltásra.
Ilyenkor elkezdett egy párnába ordítani és sikítozni, de úgy, hogy
közben nevetett. Eljött az este, és közben nekem megfájdult a fejem,
ezért az apukája vitte egyedül az orvoshoz. Nagyon izgult, hogy Lőrinc
tiltakozni fog, és neki majd le kell fognia. Próbáltam bíztatni, hogy
minden rendben lesz, ne csináljon semmi különöset, ha sír, csak tartsa
és hallgassa. Ez segíteni fog, de ha mégis rosszul sül el a dolog, akkor a második
oltást ne engedje beadni, mondja meg, hogy visszajövünk később. Annyira
izgult, hogy már azon voltam, inkább mégis megyek én is. De aztán csak
elindultak, és egy óra múlva megkönnyebbülten telefonált, hogy minden
szuper volt, mindkét oltást sikerült beadni, Lőrinc még jópofizott is a
doktorbácsival. A sírás, a nevetés, a kiabálás segített Lőrincnek leküzdeni a félelmét, ami azért is nagy szó, mert egy horzsolástól is nagyon meg tud rémülni, hogy valami nagy baj történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése